MEGNYUGV�S.

   Meg van �rva r�gen:
Elm�lik az ember, mint �rny�k a f�ld�n,
   Mint felh� az �gen. 

  Nem tudjuk, mi v�gre
J�tt�nk a vil�gra s m�rt megy�nk ki ujra
  A nagy semmis�gbe. 

  Mint szesz�lyes gyermek,
Aki t�ri, z�zza, aki fej�t veszi
  Minden j�t�kszernek: 

  �gy b�nik miv�l�nk
A moh� term�szet. �sszet�r, r�nk g�zol,
  B�rmik�pen �l�nk. 

  R�nk suhintja �kl�t.
Mint ker�k a sarat, �gy dob le mag�r�l
  A fut� �r�kl�t.

  �s �n m�gis �ldom
Azt a nagy hatalmat, mely megadta n�kem
  M�l� f�ldi �lmom.

  M�gis legyen �ldott
A fut� pillant�s, mely engedte l�tnom
  Az �r�k vil�got... 

  A k�nny permetegje,
Mely �zvegyek, �rv�k nyomor�ra hullott
  Szent b�ban remegve;

  A harag vill�ma,
Mellyel �g� lelkem a gonosz nagys�gok
  G�gj�t megdob�lta.

  �ldott az az �ra,
Melyben megvigasztalt egy bar�tom h�s�ge
  S egy gyermek mosolyja. 

  �ltem �s daloltam.
�reztem a sz�pet s az igaznak, j�nak
  K�vet�je voltam. 

  Magasba ragadt�k
Lelkemet a v�gyak s hordtalak szivemben
  Isteni szabads�g!

  Ezzel �n be�rem.
Nem f�lek a s�ppadt elmul�s arc�t�l
  Hogyha elj�n �rtem.

  Mosolyogva v�rom,
Mint titkos vil�gok cs�ndes kala�z�t
  A v�gs� hat�ron.

  Mert r�szem volt abban,
B�r csak pillanatra, ami v�ghetetlen,
  Ami halhatatlan,

  Ami �r�k fens�g.
H�latelt s�hajjal b�csuzom majd t�led
  Gy�ny�r� mindens�g!